Ha a szádon keresztül lélegzel vagy horkolsz, vigyázz! Ez negatívan befolyásolhatja az arcod megjelenését.
A tudományos kutatások előrehaladtával egyre több tanulmány és megállapítás születik az egészségügy és az orvostudomány olyan területeiről, amelyek első pillantásra marginálisnak tűnhetnek. Ezek a megállapítások azonban gyakran kapcsolódnak a mindennapi élethez, például a légzés és az arc megjelenése közötti kapcsolathoz.
Már középiskolában megtanuljuk a helyes légzést. Három fő okból kell az orron keresztül lélegezni. Az orron és az orrüregen áthaladó levegő:
- Párásít – előkészíti a levegőt a tüdő számára
- Felmelegíti – előkészíti a levegőt a tüdő számára
- Megtisztítja az apró szennyeződésektől
Ezen funkciók egyikét sem hajtja végre a szájjal történő légzés. Új tanulmányok azt mutatják, hogy a szájon keresztüli légzés nemcsak a fent említett funkciókat veszélyezteti, hanem az arc megjelenését is jelentősen megváltoztathatja, akár rosszabbá is téve azt. Természetesen ez a változás nem azonnal, hanem évek alatt következik be.
A szájon keresztül történő légzés során az arc felső légutakhoz kapcsolódó izmai, beleértve az orrjáratokat és a mandulákat, nem vesznek részt. Ezek az izmok felelősek a légutak nyitva tartásáért és formájuk megőrzéséért.
Ha ezek az izmok nem működnek megfelelően, egyensúlyhiány alakulhat ki, ami az arc kevésbé vonzó megjelenéséhez vezethet. Például azok, akik szájon keresztül lélegeznek, gyakran hosszú, keskeny arccal, magas szájpadlással és keskeny állkapoccsal rendelkeznek. A felső légutakat támogató izmok nem működnek megfelelően, és a nyelv visszaesik a torokba, szűkítve a légutakat.
Amikor az orron keresztül lélegzünk, a nyelv természetesen kitölti a szájpadlás terét, felfelé és kifelé irányuló nyomást kifejtve. Ez arra ösztönzi az állcsontokat, hogy előre növekedjenek. E nélkül a nyomás nélkül az arcizmok súlya és ereje a felső állkapocs “leesését” vagy megnyúlását okozhatja, gumiszerű mosolyhoz vezetve. Az alsó állkapocs sem fejlődik előre teljesen, tompaszöget, kiálló állat és a fogak összeszorulását eredményezve. Ezek a változások nem csupán esztétikai kérdések; a légutak szűkülése az alvást is befolyásolhatja.
A kutatások azt is kimutatták, hogy a szájon keresztüli légzés már 5 éves korban megváltoztathatja az arc szerkezetét. Az alsó állkapocs hátrafelé fejlődhet, helyhiányt okozva a nyelv számára. A nyelv helyének hiánya szűkítheti a légutakat, horkolást, alvási apnoét és más egészségügyi problémákat okozva.
A szájjal lélegezők arcprofilja gyenge, alsó állkapcsuk kicsi, szájuk keskeny, ajkaik lelógnak. Az orron keresztül történő légzés elősegíti az egészséges növekedést és fejlődést már fiatal kortól kezdve. Ez a légzési mód változóan igénybe veszi a bordák, a vállak, a nyak és az arc izomcsoportjait.
Természetesen nem kell pánikba esni, ha például sportolás vagy más tevékenység során átmenetileg szájon keresztül lélegzik. Ha azonban a szájon keresztüli légzés szokássá válik, például alvás közben, annak hosszú távú hatásai lehetnek.
A neves amerikai sebész, Arash Moradzadeh mondta: “A szájlégzés komoly probléma, különösen, ha a pubertás előtt kezdődött, mert óriási hatással lehet az arc szerkezetének növekedésére és az arc megjelenésének végeredményére.”
Ezek a megállapítások rendkívül érdekesek az arc- és rágóizmok gyakorlásával kapcsolatban. Gyakran találkozunk azzal a tévhittel, hogy a rágóizmok gyakorlása nem erősítheti az arcot, és nem befolyásolja annak megjelenését. Ma már azonban tudjuk, hogy még a passzív tevékenységek, mint a szájon keresztüli légzés, is jelentős változásokat hozhatnak az arc szerkezetében. Az Jawdefinerekkel végzettt gyakorlatok viszont az izmokat célozzák meg, amelyek sokkal jobban formálhatók.
Ez újabb bizonyíték arra, hogy az arc szerkezete nem egy állandó, formálhatatlan csontok kombinációja. Ha a légutakhoz kapcsolódó izmokat nem megfelelően használjuk, az az arc teljes szerkezetének romlásához vezethet. Az arc- és rágóizmok erősítésének számos előnye van, különösen azok számára, akiknél ezek az izmok gyengültek. Nem mindig csak a megjelenésről van szó; az erősebb arcizmok a megfelelő légúti szerkezetet is biztosítják, megelőzve az alvási apnoét, a horkolást stb.
